Kapcsok testvérek fogyás

Gróf Széchenyi István nőtlen korából. Széchenyi István iróasztala fölött díszes aranykeretben fiatal nő arczképe függött a falon. Olajfestmény volt s gyönyörü szép, fiatal nőfejet ábrázolt. Barna hajfürtök, mondulaalakú nagy két fekete szem, semmihez se hasonlítható mosoly, fény és bűbáj a homlokon, az ajkakon s a fölséges arcznak minden vonalán.

Mintha a teremtés arra alkotta volna ez arczot, hogy uj erőt adjon a fáradtnak, vigasztalást a kétségbeesettnek, életet a haldoklónak, szerelmet az élőnek s költői ihletet a szerelmesnek.

Széchenyi, ha asztala mellett ült vagy állt, mindig ráláthatott a képre. Sohase hallotta senki, hogy Széchenyi István a kép eredetijéről komolyan beszélt volna. Minden látogatónak feltünt a kép, de ő mindenkinek másként kapcsok testvérek fogyás el, hogy mikor s miként jutott a kép birtokába. Sokan úgy gondolkodtak, hogy csak képzelet szüleménye, csak tanulmányi kisérlet az az ábrázat.

Testvérek vagyunk, nem?

Sokan azt hitték, ifjú görög nő képe, a kivel görögországi utazásai közben ismerkedett meg Széchenyi. De ő nem törődött a találgatásokkal. Ha valaki határozott véleményt nyilvánított a kép származásáról, nem mondott ellent. Legföljebb élczczel és gúnynyal vetett véget szokása szerint a tünődésnek. Volt egy nézet, mely Széchenyi bizalmasabb ismerősei közt legjobban el volt terjedve. Waldstein János gróftól hallottam ezt.

Kapcsok testvérek fogyás »Világ« czímü munkájának egyik fejezetén alapult. Talán e munka van legjobban tele azzal a hatalmas költői erővel, mely a nagy államférfiu életén át, hol rajongás képében, hol keserű gúny és évődés torzulatában, hol pedig fogyás tenisz csalódott egész élet kétségbeejtő alakjában jelentkezett.

E munkájában beszél el Széchenyi egy jelenetet, melyet átélt s mely minden valószinüség szerint fordulópont volt életében. Egykor Görögországban utazott. A bécsi kongresszus véget ért.

Európa nyugodt volt s Széchenyi szive üres és sivár. A kongresszus alatt Széchenyi a rangban és tekintélyben legelső s legkiválóbb férfiakkal állt egy sorban. Huszonnégy éves volt. Viruló fiatalsága, daliás külseje s szellemének kimeríthetlen gazdagsága olyan egyéniséget alkottak belőle, a mely előtt a legmagasabb körök termei s a legünnepeltebb szivek titkai megnyiltak.

Társadalmi állása s mély és vidám szellemén kivül az az érdeme is följogosította erre, a melyet akkor szerzett, a mikor a waterlooi csata reggelén tanácsot adott Blüchernek, mely döntő fontosságú volt a csata lefolyására, Francziaország sorsára s nagy Napoleon életére. A világtörténet nem ismeri e kis történelmi részletet.

A németek hallgatnak róla s Blücher lángeszének tulajdonítják a sikeres hadműveletet, holott ő sok történetiró szerint itt csak egy súlyos kardvas volt a végzet kezében, semmi egyéb.

AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD

Báró Kemény Zsigmond érinti ezt Széchenyi életrajzában, de mélyebben nem merül bele s részletesen nem adja elő. Széchenyi emlékiratai világosságot deríthetnek erre is.

Ám akárhogy történt, a bécsi kongresszus fejedelmei s herczegasszonyai jól ismerték a fiatal magyar grófnak ezt az érdemét s az utóbbiak különösen oly kegyekben részesitették, melyekre büszke lehetett volna minden koronás fő. A kongresszus befejeztével ernyedés állott be Széchenyi kedélyvilágában. Bécset szűknek, egyhangunak, nagyon is polgárinak találta s útra kelt. Ezredétől könnyen kapott akármennyi szabadságot. Utazásának semmi különös czélja nem volt. Csak az, hogy utazzék és álmodozzék.

Egy szép napon magánosan andalgott a régi Hellász legszebb omladékainak egyikén, melyet még akkor nem turkáltak fel az angolok, hogy töredékeit Angliába hurczolják.

Minőségi fogyás plr. Hasonlók, mint a Fitforce ANKLE 1, 0 KG fekete 1 KG - Bokasúly

Még talpon álló oszloptörzsökre könyökölve, legeltette szemeit a csodálatos szép ligeten. Lelke elmerengett a háromezer éves multnak örökre letünt nagyságain. E pillanatban — mint körülbelül ez idő tájt Byron — könnyen elhatározhatta volna magát, hogy lemondjon a világról s csak a multak emlékeinek s szive alaktalan ábrándjainak éljen.

Gyönge zaj riasztja föl ábrándozásaiból. Korsó a kezében.

Ifjuság és szépség, illat és báj mérhetetlen gazdagsága vette körül alakját. Széchenyi agyán megvillant egy gondolat. A multnak minden emléke minő halvány és színtelen ez ifjú alak mellett! E pillanatban fogamzott meg benne Magyarország újjá kapcsok testvérek fogyás korszakos eszméje.

E pillanatban ismerte föl létének jogosultságát s életének czélját.

Maga Széchenyi is megírja ezt a jelenetet említett munkájában, ha nem is e szavakkal, de elég részletesen. Sokan azt hitték, hogy ama kép e fiatal görög lányt ábrázolja.

S azért festette meg képét s azért akasztotta iróasztala fölé, hogy életének e fordulópontja mindig szeme előtt legyen. Most már ben, a mikor e sorokat irom, a »legnagyobb magyar« özvegye is elhúnyt s a két nagy szellem egyesült ismét a magasságban; — most már elmondhatjuk a kép történetét, e sorok nem juthatnak el hozzájuk.

Volt Czenken a század elején Széchenyi Ferencz gróf szolgálatában valami Varga János nevű erdőkerülő.

MAGYAR ALAKOK

Mai állapotában nem ismerem Czenket, de a század elején a kastély mellett levő angol kertből széles fasor vezetett ki, melynek végén gyönyörü erdő feküdt. Ennek az erdőnek volt őre Varga János, a ki akkortájt férfikora teljes erejében volt. Volt felesége is, igazán csinos nő, hozzá hasonló szegény származásu.

Egy fiuk is lett később apja nevére, a ki ban honvéd volt, Buda ostrománál részt vett, a nádori palota kifosztásánál jelen volt, könyvtáramban van is egy könyv, melyet onnan hozott el; — úgy tudom, ma is él valahol Sopronvármegyében.

Ő azonban nem tartozik történetünkhöz. A kis Mariska nagyon szép gyerek volt. Erős, kedves, okos. Az öreg gróf halála után Széchenyi István gyakran és hosszasan tartózkodott Czenken.

A kis Mariska akkortájt öt-hat esztendős volt. Széchenyi észrevette a kis lánykát s rendkivül megszerette. Naphosszant eljátszogatott vele, ölében hordozta, százszor-ezerszer összecsókolgatta. Valamelyik épületben vagy talán épen a kastélyban volt egy pinczelakás. Kivül az ablak alatt állott a kapcsok testvérek fogyás, belül a kis Mariska, a ki gyerekes édes pajzánsággal hol kidugta fejecskéjét, hol visszakapta, a gróf pedig kaczagva zsörtölődött vele rosszalkodása miatt.

Napokat töltöttek így el kettecskén efféle játszadozással. Az emberek nem értették a dolgot. A grófot nem úgy ismerték, mint a ki nagyon szerette volna a kis gyereket. Utóbb kapcsok testvérek fogyás suttogták, hogy a kis Mariska bizonyosan a grófnak a lánya. Még hasonlatosságot is találtak arczuk vonásaiban.

A kis lány is erős barna szemöldökü s piros arczú volt. A következés megmutatta, hogy a jó czenkiek beszéde alaptalan mendemonda volt. Később elkerült a gróf hazulról. Nem kapcsok testvérek fogyás a kis Mariskáról s talán egészen el is feledte.

Az erdőkerülő is, felesége is rövid időközben elhaltak s a kis Mariska apátlan-anyátlan árvaságra jutott. Élt Sopronban valami Wirth nevű ügyvéd. Csöndes, jó lelkű ember, de a mi a jogot s jó erkölcsöt illeti, ebben szörnyű szigorú elvei voltak.

Később városi szenátor lett belőle és Sopron városa tiszti ügyésze. Ő vette magához a kis Mariskát s ő is, beteges felesége is nagyon megszerette a kedves kis lánykát s hamar beleélték magukat abba a tudatba, hogy a kis Mariska lesz fogadott gyerekük és örökösük.

Tudni kell, hogy a Wirth-házaspárnak nem volt gyereke s hogy az asszony máskülönben áldott jó asszony, betegsége miatt több időt töltött az ágyban, mint azon kivül.