Elveszíti a kövér kakilt

A tudatos feladatvállalás, a saját magam által kialakított élet a boldogság, és nem a mások által rámerőszakolt hely és tevékenység. Bizonyosan nem vagyok egyedül ebben a gondolatban.

A gyerekkor olyan, mint a börtön, ahol kapunk lakást, ágyat, ennivalót, még szobatársakat is, de nem mi választjuk. Még szeretni is kell, hogy rajtunk megkönyörültek, adtak életet, fekvőhelyet, ennivalót.

A gyerekkor rabságát csak a szabadon választott életünkben vesszük igazán észre. Egy gyermek mindig azt csinálhatja, csakis, amit a szülei parancsolnak. Én az általam választott városban vagyok boldog, íróasztalomon számítógép, pedig egy háziasszonyt akartak nevelni belőlem, elveszíti a kövér kakilt egy kis faluban él.

Vajon, hogy is kezdődött ez az egész? Egyéves voltam, amikor véget ért a háború. Első emlékképem: apai nagymamám ül a széken, sebesek a lábai, kövér, én előtte állok, vidám, színes kis szoknyában és fehér blúzban. A következő emlékfoszlány: már parasztkocsin ülök szüleimmel, mellettünk egy nagy koszorú, temetésre megyünk. Szegény nagymama, de örült nekem, hisz egyetlen kislánya meghalt, és amikor itt vagyok már én, az ő örömére is, akkor ő csak úgy elmegy.

Gyakran gondolok rá, mert ő biztos nagyon szeretett volna engem. Hároméves voltam, amikor fölöttünk leégett a ház. Arra emlékszem, anyám öltöztet, majd karjába vesz, és kimegyünk a házból. A sötét éjszakában lángolt az égbolt. Ezt a különös látványt figyeltem, miközben anyám szorosan tartott a karjában.

Miért ég az ég? Azon a felejthetetlen éjszakán elindultunk valahova a sötét utcákon, és egy ismeretlen szobában nyugovóra tértem. Másnap visszamentünk elveszíti a kövér kakilt cserép nélküli házhoz. A falmaradványok oldalához támasztott nagy létra mellett emberek álldogáltak. Emlékszem a kamra bedőlt falára, ahol törött edények és piros cserepek közt csak egy szép színes bögre hevert épségben a romok között.

A lombtalan fákat sokszínű rongycsíkok díszítették, színes, mint a karácsonyfa. A tűzoltók dobálták le a padlásról a különös labdákat, melyek kezdtek szétgombolyodni, ott a száraz fák tetején, azon az áprilisi éjszakán. Anyám pokrócnak gyűjtött rongylabdái voltak azok, melyeket textilanyag darabokból varrogatott össze, majd labdává gombolyította.

Leültem a homokozóba játszani, de az a hely többé már nem volt az enyém. Rövid időn belül elhagytuk Apócát. Akár egy tutajra is ülhettünk volna, ami lesodor bennünket a Dunán egy elmaradott faluba, de mi lovas kocsival mentünk, és vittük azokat a tárgyakat, melyek még megmaradtak a tűzvészből. Így érkeztünk Elveszíti a kövér kakilt, ahol minden utcában fehérre meszelt házak sorakoztak, két ablakuk, mint két nemlátó szem.

A házak előtt sötét ruhába öltözött öreg asszonyok üldögéltek. Az utca közepén sáros kocsiút, mellette mindkét oldalon árok. Mi a falu távoli utcájába költöztünk. Amikor leszálltam a kocsiról, egyenetlen magasságú, téglából kirakott gyalogútra léptem.

Botladoztam a sáros úton. Néhány lépés után megálltam és kérdeztem anyámat. Mit csináljak? Sáros lesz a cipőm! Nagyot nyikorgott a kapu, amikor bementünk az udvarba. A bejárat mindkét oldalán virágoskert illatozott. A szobák előtt hosszú, földes gang nyújtózott. Peremén különböző színű muskátli, mellette szőlőlugas.

Egy sötét, dohos szagú helyiségbe léptünk, ahol petróleumlámpa világított. Egy napon idegen asszonyok jöttek hozzánk. Olyan különös és szokatlan nyüzsgésre lettem figyelmes.

Az alkoholizmus fokozatai — hol kezdődik valójában az alkoholbetegség? Ki az alkoholista, és ki nem az? Amikor az alkoholizmus fokozataival foglalkozunk, fel kell tennünk magunknak egy nagyon őszinte kérdést: jeleket keresünk, amik a veszélyre utalhatnak, vagy csak kifogásokat, amikkel leplezhetjük a valódi problémát? Nagyon sok esetben a társadalom nem tekinti alkoholistának azt, akinek valójában súlyos gondjai vannak, mert még mindig csak az árokparton fekvő, holtrészeg emberre asszociálunk a szó hallatán.

A kertben sétálgattam, amikor apám behívott a szobába, és közölte velem, hogy anyámat megcsípte a gólya, miközben hozott egy csecsemőt. Az ágyon anyám mellett egy sírós újszülött feküdt pólyában. Emlékszem, csak azon tűnődtem, miért nem láttam a gólyát, csőrében a kisbabával? Mert addig gólyát csak békával a szájában láttam, vagy a fészkén egy lábon állva kelepelés közben. Különben erre nem volt szükség - gondoltam. A következő időszakban vendégek jöttek hozzánk, és mindenki azt a gyermeket akarta látni.

Engem észre sem vettek. A fiút öcsémnek kellett nevezni és mondogatni, hogy milyen szép. Abban az időben nehéz napjaim voltak, mert anyám nem velem foglalkozott.

Boros Marianna - Nicsak, ki beszél? - beszélő feldolgozása a kutyaagyban

Csak egy kapcsolat volt köztünk, a reggeli fésülködés, akkor is a hajamat húzta. Három egymásba nyíló szobánk közül mi egyet használtunk, csak takarítani jártunk a többi helyiségekbe. Az első szoba bútorzata két szekrény, melynek tetején téli időszakban almák, körték, birsalmák sorakoztak. Két ágy állt a fal mentén, mellette egy-egy éjjeliszekrény.

A szoba közepén egy kerek asztal, rajta csipketerítő és virágváza.

Az idős kutya gondozása: öreg kedvencünkért is felelősek vagyunk

A elveszíti a kövér kakilt karosszéken díszpárna. Az ágy fölött egy szentkép őrizte a vendégek álmát. A falak dísze a sok családi fénykép: apai nagyszülők, szüleim esküvői képe, apám és bátyja gyerekkorukban, anyám két fiútestvérével. A földes helyiségben keresztbe terített rongypokrócokon apám mindig megbotlott sánta lábával, olyankor szitkozódott, de anyám egy életen át sem volt hajlandó hosszába fordítani ezeket a falusi szőnyegeket.

A második szobában egy piros konyhabútor. Anyám elmondása szerint a szekrény, az asztal a négy székkel annyiba került, mint az én születésem, mert farfekvéssel jöttem a világra. Az asztal ebben a szobában is középen állt, hímzett terítővel letakarva. A későbbiekben ládadeszkából apám padlózta be ezt a helyiséget.

Orvos válaszol

A harmadik szobában, az egyik sarokban apám ágya, a másikban anyám aludt elveszíti a kövér kakilt öcsémmel. Az ablak közelében az én fekvőhelyem. A szüleim két ágya között egy barna szekrény, faragott részét anyám eltüntette, mert az csak porfogó. Tetején apám egy baltát őrzött. Ha valaki megtámadna bennünket, azzal megvédi a családot. Itt is a szoba közepén állt egy asztal, négy székkel. Az ajtó mellett egy kályha, innét mentünk a kis konyhába, ahol a sarokban a mosdó állt, mellette a piszkos vödör, ahova öntöttük a használt vizet kézmosás után.

Volt elveszíti a kövér kakilt még egy tűzhely, és egy asztal négy székkel. A konyhából nyílt egy ajtó a spájzba. Ott tárolta anyám a fontos élelmiszereket: cukrot, sót, lisztet. Szép rendben sorakoztak a polcon, a télire eltett befőttesüvegekben: a körte- meggy- cseresznye- szilva- barackkompótok és néhányfajta lekvár. Külön polcon a paradicsomlé és a savanyúság.

A konyhából a tizenhat méter hosszú gangra volt kijárat, melyet minden szombaton vizes meszelővel pamacsoltunk. A parasztok tehénszarral mázoltak, mert az keményen tartja a földet, hisz náluk a konyhák és a szobák is földesek voltak. A kamrából rozoga létrán mentünk a padlásra. A gang végén a cipészműhely, benne két varrógép, az egyiken az új cipők felsőrészét, a másikon pedig a javításokat varrta apám.

A nap nagy részében egy háromlábú széken ült apám, előtte egy kis asztalkán hevertek a szerszámok, a csiriz, a faszegek. A műhely legnagyobb bútora a pult, ami kettéválasztotta a helyiséget, ott szabta apám a cipőfelsőrészeket. A távoli sarokban állt egy szekrény, az ajtaja belső részén a Mesterlevél. Ritkaság, hogy oda mehettem, mert én mindig útban voltam.

A műhelynek egy gangra néző ablakából a bejárati kapuhoz lehetett látni és a virágoskertbe. A helyiség második ablaka a nyári konyhára nyílt, a harmadik a hátsó udvarra. Így apám minden ablakból szemével követhette a család mozgását.

Az első udvar különálló épülete a nyári konyha, ott tárolta anyám a teknőt és a nagy edényeket, amit a disznóvágáshoz használt. Egy beépített sparhelton fogyás folyamat esszé a vizet a tyúkkopasztáshoz. Ebben a nyári konyhában főzte a lekvárt is. A bejáratnál a pincelejárat vízszintes ajtaja, onnét egy létrán mentünk a homokos pincébe, ahol egy polcon álltak kis edényekben az aludttej és a vaj.

Ott tároltuk a krumplit, tököt, káposztát.

A Family Guy epizódjainak listája (1-15. évad)

A homokban sok béka ugrándozott; megtörtént, hogy fél vödörrel is gyűjtöttem, majd azzal ijesztgettem anyámat. A kertünk pompázott a sok virágtól: árvácska, bazsarózsa, estike, gyöngyvirág, hóvirág, ibolya, jegecske, kardvirág, kéknefelejcs, krumplivirág, leány és legény virág, nárcisz, pünkösdi rózsa, tátogató és tulipán.

Az első udvarban két almafának vártam a termését. Az egyiknek piros színe volt és édes íze, a másiknak zöld színe és savanyú íze volt. Az egyetlen körtefa termése olyan, mint a citrom, emiatt is neveztük citromkörtének.

A cseresznyefán igazi taplót találtam, éppen azt nézegettem, amikor az öcsémet megcsípte egy darázs. Ő elkezdett üvölteni, apám kiszaladt a műhelyből, kezében a lábszíj, amivel engem akart elverni. Nem kérdezett ő semmit.

Ha az öcsém sírt, annak csak egy oka lehetett szüleim szerint, hogy bántottam. Szaladtunk körbe-körbe az udvarban, én elöl, apám utánam, azt hitte szegény, hogy utolér a sánta lábával. Amikor kifáradt, vége volt a futásnak, addigra kiderült az igazság is, mert ott állt anyám és gyógyítgatta a fiát. Sokszor kaptam verést az öcsém miatt, mert őt jobban védelmezték.

Az első udvart kerítés választotta el a hátsó udvartól, ahol tyúkok és néhány kakas szaladgált. A nagy eperfa zsírégetők pentru femei, láncon egy kutya, neki adtuk a lerágott csontokat és a vízben áztatott kenyeret, de megette az ürülékünket is, ha vécén kívül pottyantottunk. Ebben az udvarban a nagy fészer, egy része elfalazva istállónak, fölötte a léces padlás.

Ennek a sáros vagy poros udvarnak már majdnem a végén a vécé. Lehetett ott mindenféle alakú és színű ürüléket látni, rajta zöld legyek röpdöstek. Hányingerem volt a puszta látványtól. Papírt pisilésnél nem használtunk, csakis a kakilásnál, de ott is csak egyet volt szabad elvenni, amit újságpapírból vagdostunk. Apám ellenőrizte, és ha több papírt talált az ürülélek tetején, kiabált. Télen az iszonyú hidegben egy hétig is visszatartottam a székletet. Talán ezért is, mindig hasfájós voltam.

A vécé mögött a trágyadomb bűzlött. Mellette egy sor disznóól, mely téglából készült, nem úgy, mint a ház. A hátsó udvart egy kerítés választotta el a kerttől, ott termelte anyám a borsót, a babot, a répát, krumplit és más zöldségfélét, ami a főzéshez kellett.

A hátsó kertben is volt néhány gyümölcsfa, valamint földieper és piszke. Már járni tudott az öcsém, emlékszem, anyám a kamrát meszelte, Gyuszi összeesett, frászt kapott, anyu orvoshoz vitte, és nagyon sokáig nem jött haza.

Olyan egyedül voltam, senki nem szólt hozzám, mert a szüleim nem engedtek játszani a paraszt lányokkal, iparos lányok meg nem laktak a környéken. Azt mondta anyám: mi iparosok vagyunk, szépen beszélünk, a parasztok meg csúnyán beszélnek.

Ha velük játszol, te is megtanulod tőlük a he, mia, osztakkó, izé szavakat.